Blogolj!
2018.09.22.

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,

Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,

S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,

S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

 

És fájt-e, amíg nézted a nyárfást révedezve,

Hogy reszket agg fejük, az ezüstösfehér,

S hogy édes életednek újra egy éve veszve,

Mert viszi már szeptember, a nagy szénásszekér?

 

S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre,

Merőn bámulva vissza az elvakúlt időkbe

És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva!

 

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,

Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen

Eb, lábadhoz simúlt s bús kezeidet nyalta?

2018.09.15.

Utálom és arcába vágom: 
– Száz év, de tán kétezer óta 
őrült, mocskos, aljas világ ez, 
ez a farizeus Európa!

Kenyér s jog helyett a szegényt 
csitítja karddal, üres éggel 
és cinkos lelkiismeretét 
avatag és modern mesékkel;

száz év, de már kétezer óta 
hány szent vágy halt meg gaz szívében! 
Hazám, keresztény Európa, 
mi lesz, ha bukására döbben,

mi lesz, ha újra földre száll 
a Megcsúfolt és Megfeszített, 
s mert jósága, hite, imája 
egyszer már mindent elveszített:

mi lesz, ha megjő pokoli 
lángszórókkal, gépfegyverekkel, 
vassisakos, pestishozó, 
bosszúálló angyalsereggel?

Mi lesz, ha megjő Krisztus és 
új országot teremt a földön, 
ha elhullanak a banditák 

s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi szerelmét a földi 
szükséghez szabja ama Bárány 
s újra megvált – óh, nem a jók, 
de a gonoszok vére árán:

hazám, boldogtalan Európa, 
ha túléled a harcok végét, 
elbírod-e még te az Istent, 
a Szeretetet és a Békét?

2018.09.08.

Halkan hull az őszi este harmata…

Harmatozd rám égi kedved, Mária.

Oszladozzék balga szívem bánata.

Te vigyázz rám, boldogságos Szűzanya.

Hogyha kővel megdobnak az emberek,

Szeljek nékik ízes búza-kenyeret.

Töltse be a lelkemet a szeretet.

Tiszta szívvel áldhassam szent Gyermeked.

Bánatok közt elvadultam. Légy szelíd

térítőm, hogy égi Atyánk fényeit

szeplőtlenül tükrözhessem, mint a víg

tengerszem a hajnal ifjú fényeit.

Gyermek-kedvvel ámuljak a fényeken,

Rózsa legyen tövisek közt életem,

piros rózsa, virágozzak ékesen.

Rózsakertek öntözője, légy velem.

Ellankasztó szárazságot messze űzz.

Égjek a szent szerelemben, mint a tűz,

égi Tűznek tűztestvére, kit derűs

kötelék a legfőbb Tűzzel összefűz.

Fáradtságban biztatásod el ne vedd.

Cirógasson langyos, puha tenyered.

Jó öledbe hajtva tikkadt fejemet,

megbékéljek mint a megvert kisgyerek.

Hogyha majd egy furcsa órán meghalok,

mint Fiadat úgy öleljen két karod.

Köszöntsenek örvendezve angyalok.

Fogadjon be országodba magzatod.

Amen.

2018.09.01.

Elnémult a rigó. Az esteli csöndben

az ősz bogár szomorú pri-pri dala szól már.

A távoli szőlőkben panaszolja szüntelen:

elmúlt, odavan a nyár, a meleg nyár!

 

így változik búsra az én hegedűm is:

fejemre az ősz dere, az ősz dere száll.

Gazdagon érik a szőlőm, telve a csűr is,

De pri-pri: odavan a nyár, - a nyár...

2018.08.25.

Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.

Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol -
vörös, de karcsú még a nyár.

Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.

Ily gyorsan telik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél-
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.

2018.08.18.

A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó - fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg s izzik, mint a réz. 

Aztán eszelősen, bután
rohan a gyorsvonat után.

2018.08.11.

Meleg dél van itt kinn a mezőben,
Rakja a nap a tüzet erősen,
Meleg dél van, meglippen a madár,
A fáradt eb kiöltött nyelvvel jár.  

Két lyány gyüjti ott a széna rendét,
Két siheder hordja a petrencét,
Hej de nem telik nagy kedvök benne,
Mert ilyenkor súlyos a petrence.  

Legjobb dolga van most a királynak,
Vagy ott annak a gulyásbojtárnak;
Király pihen aranyos karszéken,
Gulyásbojtár kedvese ölében.

2018.08.04.

Sötét szemem az éjbe réved,
Köszöntelek, dús álmú élet!
Ott künn a rózsák násza van ma:
Az örök vágynak diadalma!
 

Az éj szerelme szerteárad,
Mámor ölébe hull a bánat,
Halk dal száll, száll, erőre kapva
És szilajan törtet az agyba.
 

S a szentiváni boldog éjjel
Szűz fátylát oldja, bontja széjjel,
S én álmodom gyönyörűt, mélyet,
Felüled Élet, Élet, Élet!

2018.07.28.

Lelkemben áll a boldog Annabál,
Örvénylő vágyak táncoló csapatja.
Ma nincs enyészet, mélabú, halál,
Ma zászlaját a mámor fölragadja
S a szív, vert életem haló patakja
Ma megdagad száz zsongó látomással
S a szerelem mély tengerébe áthal.

Ma újra koszorút fon az öröm
És nászi fáklyát lenget a dicsőség,
S a jövendőség kapuját töröm
S látom magam, győzelmek ifjú hősét
És vár a nagy, a holdasan zengő rét,
Hogy sírva a gyönyörtől ráfeküdjem
Alélva boldog nyáréji derűben.

Ó szerelemnek holdja, szűz arany,
Ó fiatalság éje, végtelenség!
Hiába sírok s áltatom magam,
A nyár és vágy elvesztek már nekem rég
S orgonahangján a sok büszke emlék
Ott zsong a távol, mély látóhatáron,
Hol a sötétbe húnyt szép ifjúságom.

2018.07.21.

Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.
Jó itt. Nincs más
csak a kis ház.
Kint csönd és fény.
Bent te meg én.

Ezeket a cikkeket olvastad már?