Blogolj!
2019.06.01.
Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. 
Az éjtől reggel, a nappaltól este, 
A színektől, ha szürke por belepte, 
A csöndtől, mikor hang zavarta fel, 
A hangtól, mikor csendbe halkul el, 
Minden szótól, amit kimond a szánk, 
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, 
Minden sebtől, mely fájt és égetett, 
Minden képtől, mely belénk mélyedett, 
Az álmainktól, mik nem teljesültek, 
A lángjainktól, mik lassan kihűltek, 
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, 
A kemény rögtől, min megállt a lábunk. 
 
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, 
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, 
Elfut a perc, az örök Idő várja, 
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, 
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. 
Hidegen hagy az elhagyott táj, - 
Hogy eltemettük: róla nem tudunk. 
És mégis mondom néktek: 
Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

2019.05.25.

Napsugár,

napsugár,

ragyogj, süss ma szebben!

simogasd a gyerekeket

lágyan melegebben!

 

Madarak,

madarak,

cinkék, csalogányok,

köszöntő dalotok

vígan csattogjátok!

 

Virágok,

virágok,

szegfűk, tulipánok,

a lánykákat, a fiúkat

virulva várjátok!

 

Hadd legyen

ez a nap

egy nagy örömének!

Ezt kívánom én a világ

minden gyermekének.

 

 

2019.05.18.

Tavaszi szél fújja már a varga kötényét,

ki görbe utcában, kicsi boltja elé

kiült, kirakta műhelyét is és alkonyi órán

lámpafénnyel a sötétet melegíti.

 

Hej, szeszélyes már az idő, s a lánykáknak pajkos

szél hulláma mossa csiklándó nyakát!...

 

Hej, elfeledem én is búskomorságomat...

Föltettem életem egy lenge levélre

és én is elmegyek, hová a szél sodor!...

2019.05.11.

A rengő lomb virágban ég

és készül a gyümölcsre,

a nyílt uccára lép a nép,

hogy végzetét betöltse.

Iramlanak bogarak,

friss jelszavak repülnek.

S az aranyba vont ég alatt,

-mert beköszönt az ünnep -

a szabadság sétára megy.

Hős népe ágat lenget,

s ő kézenfogva vezeti

szép gyermekét, a rendet!

2019.05.04.

Ó ha cinke volnék,

Útra kelnék,

Hömpölygő sugárban

Énekelnék-

Minden este

Morzsára, buzára

Visszaszállnék

Anyám ablakára.

 

Ó ha szellő volnék,

Mindig fújnék,

Minden bő kabátba

Belebújnék -

Nyári éjen,

Fehér holdsütésben

Elcsitulnék

Jó anyám ölében.

 

Ó ha csillag volnék

Kerek égen,

Csorogna a földre

Sárga fényem-

Jaj, de onnan

Vissza sose járnék,

Anyám nélkül

Mindig sírdogálnék.

2019.04.27.

Ha a világ rigó lenne,

Kötényemben ő fütyülne,

Éjjel-nappal szépen szólna,

Ha a világ rigó volna.

 

De ha a világ rigó lenne,

kötényembe nem is férne,

Kötényem is honnan volna,

Ha egész világ rigó volna.

fotó: cultura.hu

2019.04.20.

Odukat és kriptákat pattant

S bús árkokig leér a szava:

Ilyen a Husvét szent tavasza

S ilyen marad.

 

Miért tudjon Ő az embervérről,

Mikor künn, a Tavaszban

Minden csoda csodát csinál

S minden drága fizetség megtérül?

 

Óh, Tavasz, óh, Húsvét,

Emberek ősi biztatója,

Csak azt szórd szét köztünk:

Állandó a tavaszi óra

S ilyen marad.

 

Krisztus támad és eszmél,

Odukat és kriptákat pattant.

Van-e gyönyörűbb ennél?

2019.04.13.

Ki a szabadba, látni a tavaszt.

Meglátni a természet színpadát!

Az operákban ki gyönyörködik?

Majd hallhat ott kinn kedves operát.

 

A természetnek pompás színpadán

A primadonna a kis fülemile;

Ki volna, énekesnők! köztetek

Merész: versenyre kelni ő vele?

 

Megannyi páholy mindenik bokor,

a melyben ülnek ifjú ibolyák.

Miként figyelmes hölgyek...hallgatván

A primadonna csattogó dalát.

 

És minden hallgat, és minden figyel,

És minden a legforróbb érzelem...

A kősziklák e vén kritikusok,

Maradnak csak kopáran, hidegen.

2019.04.06.

Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép

s féllábon elszalad.

Ó április, ó április,

a nap se süt, nem bomlanak

a folyton nedvesorrú kis rügyek se még

a füttyös ég alatt.

2019.03.30.

Az ég legyen tivéletek,
Üllői-úti fák.
Borítsa lombos fejetek
szagos, virágos fergeteg,
ezer fehér virág.
Ti adtatok kedvet, tusát,
ti voltatok az ifjúság,
Üllői-úti fák.

Másoknak is így nyíljatok
Üllői-úti fák.
Szívják az édes illatot,
a balzsamost, az altatót
az est óráin át.
Ne lássák a bú ciprusát
higyjék örök az ifjúság
Üllői-úti fák.

Haldoklik a sárgult határ,
Üllői-úti fák.
Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hova repül az ifjúság?
Feleljetek, bús lombu fák,
Üllői-úti fák.

Ezeket a cikkeket olvastad már?