Blogolj!
2019.12.21.

Tegnap harangoztak,
 Holnap harangoznak,
 Holnapután az angyalok
Gyémánthavat hoznak.                                  

Szeretném az Istent
Nagyosan dícsérni,
 De én még kisfiú vagyok,
 Csak most kezdek élni.                                 

Isten - Dícséretre
Mégis csak kiállok,
 De boldogok a pásztorok
 S a három királyok.                          

Én is mennék, mennék,
 Énekelni mennék,
 Nagyok között kis Jézusért
 Minden szépet tennék.                                  

Új csizmám a sárban
 Százszor bepiszkolnám,
 Csak az Úrnak szerelmemet
 Szépen igazolnám.                            

/Igy dúdolgattam én
 Gyermek hittel, bátran,
 1883
 Csúf Karácsonyában./

2019.12.14.

Lucaszékre álltál,
 Hány boszorkányt láttál?
 Likas főzőkanálon át
 angyalt is találtál.                                      

Havas téli templom
 fehérben menyasszony,
 jégcsap kötőtűkkel vár a
tavasz-javasasszony.                                 

Lát a pásztor álmot,
 legelőkön lángot,
 hasig hóban megrekednek
 a háromkirályok.                                        

Kocsonyában körmök,
 öreg bőgő dörmög,
 hóbubára a jászolban
 villát hány az ördög.                                

Barom meg nem szólal,
 bárány sem fennszóval,
 népek gyűlnek a tornácon
 aganccsal, ki tollal.                   

Orján szúrós torma,
 koccintgatnak sorra,
 vörösborral, pálinkával,
 mennyegzőre, torra?                

Kakas szól, szédülnek,
 Lucaszékre ülnek,
 földön túlra, holdon túlra
 szépen elrepülnek.                                    

Már alig világol,
 mákszem a föld távol,
 azt is lesöpri egy angyal
 az ég asztaláról.

2019.12.07.

Ablakomban nagy a hó, halihó!-
 ott sétálgat egy feketerigó.
 Jár a szeme: oda néz, ide néz:
 sétálgat, mint egy igazi zenész.                                

De most nekünk nagy a hó, halihó!-
 nem fuvoláz a feketerigó.
 Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
 kifizeti ennyivel a telet.

2019.11.30.

Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése..."

2019.11.23.

Ősz van, korán sötétül és künn esik.
Vénűl az idő s könnyei szakállára peregnek.
Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg,
S csak ködös hajnalidőbe’ derül, mikor rohanó,
Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan
Fekszik a lélek ilyenkor s boldog. Jószivű szellem,
Idegen szellem közeleg s tengerzöld
Szőllőfürtöt tart bús arca elé.

Zöld, hideg almákat hoz s ő is eszik.
Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek.
Ó mily boldogság is esős időkbe’ aludni!
Zúghat a szél mos távol temetőknek
Nedves sírjai közt és távoli erdők
Bővizű, hűs csurgója bugyogva patakzik.
S ballag a kormos dombon a vándor s bús lelkében az őszi
Bánat kútja bugyoghat halkan s szűntelenűl.

S búvik a gőzölgő szakadék tar bokrai közt
Sok zöldszemű vadmacska s néhány vörös ordas…
S hol gyors felhőt aranyoz szűz, hajnali fény,
Karcsú, égi leány zöld fátylat vont szép, lángoló arca elé:
Lenge e hölgy és átlátszó, mint üvegkehely sárga bora
S mint szőllőfürt, oly áttetsző szép, édes melle-gyümölcse!…

…Jaj nekem! Hogy Perzsiába megyek, avagy másüvé, messzi vidékre,
S reggel elhagyom ezt a gonosz várost, ahol annyit szenvedék:
Ilyet álmodtam e ködös, őszi éjszakán… De jaj halaványan,
Sírván jön elém lelkemnek alázata újból…
S mint gyenge kóró, amelyre leszállt az éjszaka baglya,
Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik…

2019.11.16.

A szél, ha hűvös éjszakákon
Lehűti mámoros fejem,
A te hideg, utolsó csókod,
Az jut eszembe én nekem.

Hiába száll agyamra mámor,
S virrasztok annyi éjszakát,
Mindig érzem annak a csóknak
Halálos, dermesztő fagyát.

Ajkad akkor tapadt ajkamra
Utólszor...aztán vége volt...
Talán tavasz sem volt azóta,
Az egész világ néma, holt...

Mikor a szél fülembe súgja ,
Hogy csóknak, üdvnek vége van,
A sírból is életre kelnék:
Zokognék, sírnék hangosan.

2019.11.09.

Nem is búcsúzott, elment szótalan,

Az ifjúságom, íme odavan.

Nem is tudtam, hogy valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!

2019.11.09.

Nem is búcsúzott, elment szótalan,

Az ifjúságom, íme odavan.

Nem is tudtam, hogy valaha volt,
Hisz mindig búról és gondról dalolt.

Nem is szerettem fanyar új borát,
Asszonytalan és pénztelen sorát.

Nem is sirattam el, csak csöndesen
Elbámulok az eltűnt éveken:

És ma sír, zúg, búg, zendül az avar:
Holt ifjúságom most élni akar!

2019.11.02.

Fehér vagy, mint a habcsomó,
nehéz vagy, mint a bánat,
sokasodnak a csattogó,
vicsorgó őszi árnyak.

Krizantém, havas zivatar
készül, s a föld lesz ágyad,
Isten haragja betakar,
és vége a világnak.

2019.10.26.

Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van…

A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!…

Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.

Ezeket a cikkeket olvastad már?