Újabb 24 fertőzött
Tovább emelkedett a koronavírus-fertőzöttek száma Magyarországon, de szerencsére nincs újabb halálos áldozata a járványnak.
Blogolj!
2020.06.06.

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,

az ég derűs, nincs homlokán redő,

utak mentén virágzik mind az ákác,

a csermelynek arany taréja nő

s a fényes levegőbe villogó

jeleket ír egy lustán hősködő

gyémántos testű nagy szitakötő.

2020.05.30.

Egy Szent Lélek nevű kereskedő

Egykor sürgős, nagy rendelést adott.

Jövünk száz sarkából a világnak

Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog.

 

Tevékkel vágtuk át a Szaharát,

Drága portékánk részben megavult.

De Szent Lélek már ezt így kivánta:

Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult.

 

Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk:

Igemálhákkal rakott az agyunk.

Miként igérted, vedd át az árut,

Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk.

 

Oh, mi, szegény, szomoru kupecek,

Eszmék vivői, büszke Szolonok.

Krőzusok élnek víg dőzsöléssel

S a mi kincsünk és sorsunk: a homok.

 

Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves.

Hazudtak minden Pünkösd hajnalán.

Tüzes nyelvekre, meleg aranyakra

Rászolgált immár ez a karaván.

 

Becsületes, részeg, okos fejünk

Mindig másért fáj. Megejti a Szó

S úgy futunk el ön-boldogságunknál,

Mint szép tájnál bamba kéjutazó.

 

Elherdáljuk a vérünk és inunk,

Minket kezdettől jégeső mosott,

Földet szereznek, bankót csinálnak

Sok ezer év óta az okosok.

 

Hajh, Szent Lélek, nem vár a karaván,

Éppen elég volt az eszme-evés.

Viharverten és sakáltépetten

Várjuk: jöjjön hát a kitöltetés.

 

Fizess, Szent Lélek. Sok volt egy kicsit

Ez a bús, bolond, ingyen-szerelem.

Ím, megérkeztünk s véres árnyékok

Cikkáznak rózsás Pünkösd-reggelen.

2020.05.23.

Elengednélek,

visszahívnálak,

nagy vízben vetnék neked ágyat

s fáradhatatlan tengerészed,

kezemmel körülhajóználak.

Amerre mennél,

mennék utánad.

Nyár van,

kiköltözöm az ég alá

szerelmed nomádjának:

süssön a nap, mint a végzet –

egész testemmel

égjek!

 

Erőt az elérhetetlen jövő ad

s holnapi romlása a vágynak –

Darazsak golyózápora

luggatná át a koponyámat.

Venné a világ véremet,

de én csak mosolygok,

mert látlak.

 

Elengednélek –

visszahívnálak

hangya-gyászmenet hömpölyög,

előle eltaszítanálak.

Porból fölszedve vizet adnék,

sebed kimosnám szavaimmal.

Melléd feküdnék s a világot

elsötétíteném

hajaddal.

2020.05.16.

Ákombákom

levelek a fákon.

Limb-lomb susogó,

alatta ül nagyapó..

Mellette élete párja,

néznek együtt föl a fára.

Fejük fölött a rigó

azt fütyüli: élni jó.

2020.05.09.

Szirom borzong a fán, lehull;

fehérlő illatokkal alkonyul.

A hegyről hűvös éj csorog,

lépkednek benne lombos fasorok.

Megbú a fázós kis meleg,

vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

2020.05.02.

Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék -
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék -
nyári éjen,
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem -
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

2020.04.25.

Gyerekarcom visszanéz rám a tükörből,
nem tudok mit kezdeni vele, de azért
próbálkozom: rávigyorgok, kacsintok, semmi,
mintha jég mögül nézne rám, elég hűvösen,
ahogy grimaszolok és idétlenkedek egyre
fáradtabban, elszálló hittel, öregedő bohóc,
hogy kicsaljak legalább egy irgalmas mosolyt,
egy rezzenést, egy rebbenést, valami kis fényt,
onnan, honnan, kitől, kinek, lehunyom
a szemem, lassan felnyitom: eltűnt, s eltüntem
én is, csak a tükör, csak a tükör.

2020.04.18.
Az útszél: csupa pitypang, 
A bokrok: csupa füttyhang.
 
Rigó fuvoláz; rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.
 
Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,
 
Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap
 
Elönti friss arannyal.
A parkban - rőt aranyhal -
 
Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő
 
Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,
 
Mert még nem kezdi üzletét,
És tőzsdetippektől setét
 
Agyában a mohóság
Helyett valami jóság
 
Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,
 
Melyek, sajnos, lehullnak,
Ha majd e drága úrnak
 
Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...
 
Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,
 
Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,
 
Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,
 
De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,
 
Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,
 
S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyü baj,
 
Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül
 
Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe, és
 
- Áprilisi merénylő -
A hájas úrnak fénylő
 
Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait.

2020.04.11.

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire! ... Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.

De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok - ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április.

Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,
bölcsebbek, mint én, egészségesek ...
Egy hónapja nem láttuk a napot,
mégis hittetek és kibújtatok,
hajtott a szent önzés, küzdöttetek,
győzni akartatok és győztetek!

Győztetek, hívő rügyek s levelek,
irígyelhetem erényeteket:
bolond idő járt rám is, április,
hosszú, naptalan, de én e komisz
tavaszban, mely oly zord és fénytelen,
hitetlen voltam és reménytelen.

Az voltam, fáradt, gyáva és beteg,
utáltam már az egész életet
s ez kellett, ez a büszke változás,
szemeimben ez a csodálkozás,
ez kellett, hogy megváltsam magamat
és megérthessem a példátokat,

hős példátokat, parányi rügyek ...
Egy hét alatt de nagyra nőttetek!
Zöld zászlaitok felrepültek a
bokrok, fák és hegyek csúcsaira
s hiába ez a gyilkos április,
reményt hirdettek, reményt nekem is!

2020.04.04.

Az egész világ feléledt,
S az elérkezett tavasznak
Örömére minden örvend:
Csak az egy Vitéz nem örvend.

Enyelegnek a juhnyájak,
Tehenek, lovak futosnak,
Danol a pacsirta s a pinty:
Az egész berek homályja
Zeneg édes énekekkel:
Egyedül csak én kesergek.

Ihon, a kinyílt mezőkben,
Ligetekbe, rétbe, kerten
Hiacintok illatoznak,
Tulipánok ékesednek,
Mosolyognak a virágok:
De mi kedvem a tavaszban,
ha az ő viráginál szebb
Lili nem virít ölemben?

Ezeket a cikkeket olvastad már?