Blogolj!
2020.01.18.

Milyen fehér csöndesség ez!

Messze házunk télben ül.

Gyere az ablakhoz, édes!

Csókolj meg és nézz körül!

Süt a nap, elállt a hó már,

mégis pelyhek hullanak:

puhán, halkan, pehelymód száll

pillanat és pillanat.

 

Gyere, édes, az ablakhoz,

tekints szét az udvaron!

Nézd, a friss, a lágy, a vaskos

szőnyegen még semmi nyom!

Csak a kis szolgáló lába

rajzolódik halavány,

s elvész, mint a Szaharába

egy zarándok karaván.

 

Szalma közt fagyottan áll a

kert füzes mélyén a kut

intve dermedt jégszakálla

hogy az év, mint óra, fut.

Jertek apró, jertek sűrű

pillanatok pelyhei

jobban mint e szalmagyűrű

szívünk kútját védeni.

 

Milyen furcsa füstünk árnya

a túlsó tető haván:

mintha távol emlék szállna

rokon szívbe tétován.

Ki gondolhat ránk e csöndben,

míg körülvattáz a hó?

Titkos lánc nyúl át a földön

összekötve aki jó.

2020.01.11.

    A tó beállt, a tó türelmes,

    bólint, ha a tél szól neki,

    ám a patak nem engedelmes,

    az fut, ha a fagy kergeti,

    s mikor fehér inát harapják

    a jég fogai, felkiált;

    visszarengik ringó haragját

    az aranyszemű vadlibák.

 

    A hegy alját levágta a

    köd fodros szélű kése: csak

    a csúcs beszédes vonala,

    a vár falai látszanak,

 

    a pára tartja tenyerén,

    a semmin űl a csúcs, a rom,

    egy felleg kusza szövetén,

    laza pára-boltozaton.

 

    Minden fehér, csakhogy törékeny,

    kemény fehér ez, nem puha.

    Karját lóbálja a fenyéren

    egy állig üveg körtefa.

    A fia is, egy csepp bokor,

    színjátszó, szűk üvegzekében,

    ott cseng, nevetgél, ott guggol,

    és térdét öleli a szélben.

2020.01.04.

Jövének távol, boldog Napkeletről

Három királyok, híres mágusok,

Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,

Kiről legenda és jóslat susog.

 

Ki született szegényen Betlehemben,

Kit megöletne Heródes király

S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve

Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!

 

Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja

A Kisdedet, ki a jövő királya

S a csillagot, mely homlokán ragyog.

 

Ô édes, kedves. Bájolón gagyog

S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden

A Szűz Mária vállán megpihen…

2019.12.28.

Cammogva lép, szelet köhög

s reszketve rázza vén fejét,

amelyről hulló hajaként repül,

száll a hó szerteszét.

 

Olykor megáll és nézi

a rőzsegyűjtő szegényeket

s ő őrzi csillaggal ama

jászolban alvó kisdedet….

 

Zörgőkarú fák sorfala

köszönti őt, amerre jár

s háta mögött jégfogait

csattogtatja már Január!

2019.12.24.
Betlehem kis falujába, Karácsonykor éjféltájba,
Fiú Isten ember lett, mint kisgyermek született.
Őt nevezték Jézuskának, édesanyját Máriának,
Kit pólyába takarva lefektették jászolba.
Az angyalok fenn az égbe, mennyei nagy fényességbe,
Zengették az éneket, Jézuskához siettek.
Pásztorok a falu mellett, báránykákat legeltettek.
Hallották az éneket, Jézuskához siettek.
Megtalálták a jászolban, Jézuskát az istállóban.
Mellette volt Mária, körülötte glória.
Áhítatozva letérdeltek, kis Jézuska jászla mellett,
És őt szívből imádták, mennynek-földnek Királyát.
Imádták a kis Jézuskát, köszöntötték Szűz Máriát.
Ajándékot adtak át, aranyat, tömjént, mirhát.
Azután meg Napkeletről, ragyogó szép csillag tűnt föl, 
És elindult Nyugatra, három király utána.
Jézust sokan nem szerették, a rossz emberek üldözték.
És egy éjjel elfogták, Pilátushoz hurcolták.
Elítélték kínhalálra, megfeszíték keresztfára.
Ott halt meg sok kín után, Nagypénteken délután.
Levették a keresztfáról, sírt csináltak kősziklából,
Testét oda helyezték, és katonák őrizték.
De csak három nap maradt ott, harmad napra feltámadott.
Végre negyven nap múlva, mennyországba ment vissza.
És leküldte a Szentlelket, ki megszentel minden lelket.
Pünkösd napján küldte le, és itt marad örökre.
Én így ismerem.
(Mezőkeszüi kántálás)

2019.12.21.

Tegnap harangoztak,
 Holnap harangoznak,
 Holnapután az angyalok
Gyémánthavat hoznak.                                  

Szeretném az Istent
Nagyosan dícsérni,
 De én még kisfiú vagyok,
 Csak most kezdek élni.                                 

Isten - Dícséretre
Mégis csak kiállok,
 De boldogok a pásztorok
 S a három királyok.                          

Én is mennék, mennék,
 Énekelni mennék,
 Nagyok között kis Jézusért
 Minden szépet tennék.                                  

Új csizmám a sárban
 Százszor bepiszkolnám,
 Csak az Úrnak szerelmemet
 Szépen igazolnám.                            

/Igy dúdolgattam én
 Gyermek hittel, bátran,
 1883
 Csúf Karácsonyában./

2019.12.14.

Lucaszékre álltál,
 Hány boszorkányt láttál?
 Likas főzőkanálon át
 angyalt is találtál.                                      

Havas téli templom
 fehérben menyasszony,
 jégcsap kötőtűkkel vár a
tavasz-javasasszony.                                 

Lát a pásztor álmot,
 legelőkön lángot,
 hasig hóban megrekednek
 a háromkirályok.                                        

Kocsonyában körmök,
 öreg bőgő dörmög,
 hóbubára a jászolban
 villát hány az ördög.                                

Barom meg nem szólal,
 bárány sem fennszóval,
 népek gyűlnek a tornácon
 aganccsal, ki tollal.                   

Orján szúrós torma,
 koccintgatnak sorra,
 vörösborral, pálinkával,
 mennyegzőre, torra?                

Kakas szól, szédülnek,
 Lucaszékre ülnek,
 földön túlra, holdon túlra
 szépen elrepülnek.                                    

Már alig világol,
 mákszem a föld távol,
 azt is lesöpri egy angyal
 az ég asztaláról.

2019.12.07.

Ablakomban nagy a hó, halihó!-
 ott sétálgat egy feketerigó.
 Jár a szeme: oda néz, ide néz:
 sétálgat, mint egy igazi zenész.                                

De most nekünk nagy a hó, halihó!-
 nem fuvoláz a feketerigó.
 Egyet-kettőt csitteget, csetteget,
 kifizeti ennyivel a telet.

2019.11.30.

Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése..."

2019.11.23.

Ősz van, korán sötétül és künn esik.
Vénűl az idő s könnyei szakállára peregnek.
Magános a lélek! S ködös éjjeken át didereg,
S csak ködös hajnalidőbe’ derül, mikor rohanó,
Tengerzöld felhők úsznak az égen. Holtan
Fekszik a lélek ilyenkor s boldog. Jószivű szellem,
Idegen szellem közeleg s tengerzöld
Szőllőfürtöt tart bús arca elé.

Zöld, hideg almákat hoz s ő is eszik.
Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek.
Ó mily boldogság is esős időkbe’ aludni!
Zúghat a szél mos távol temetőknek
Nedves sírjai közt és távoli erdők
Bővizű, hűs csurgója bugyogva patakzik.
S ballag a kormos dombon a vándor s bús lelkében az őszi
Bánat kútja bugyoghat halkan s szűntelenűl.

S búvik a gőzölgő szakadék tar bokrai közt
Sok zöldszemű vadmacska s néhány vörös ordas…
S hol gyors felhőt aranyoz szűz, hajnali fény,
Karcsú, égi leány zöld fátylat vont szép, lángoló arca elé:
Lenge e hölgy és átlátszó, mint üvegkehely sárga bora
S mint szőllőfürt, oly áttetsző szép, édes melle-gyümölcse!…

…Jaj nekem! Hogy Perzsiába megyek, avagy másüvé, messzi vidékre,
S reggel elhagyom ezt a gonosz várost, ahol annyit szenvedék:
Ilyet álmodtam e ködös, őszi éjszakán… De jaj halaványan,
Sírván jön elém lelkemnek alázata újból…
S mint gyenge kóró, amelyre leszállt az éjszaka baglya,
Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik…

Ezeket a cikkeket olvastad már?