Blogolj!

Balogh Ádám: Szökőév


Itt néha futnak az évek,
Az egyik pillanat a másik,
Fegyenc a saját fejemben,
Csak az idő, ami mászik.

Az idő, mely oly baljós,
Sosem volt az enyém,
Mély hitelt adott -
Hogy éljen még a remény.

De túl drámai a perc,
Túlontúl feszes az,
Mint a virágport odakint,
Tartja ott a terasz;
Úgy tart engem órákhoz kötve,
Meg napokhoz,
Kedden megkötözve.

Cseles.

Folyton-folyvást szökik,
Bár bokáig sem ér,
Mint egy kacsausztató.
Úgy nem jó, ha már látszik,
Mily rövid a tenyér.

https://multidezo.blogstar.hu/./pages/multidezo/contents/blog/91110/pics/lead_800x600.jpeg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?