Blogolj!

Szabó Magda: Január


    A tó beállt, a tó türelmes,

    bólint, ha a tél szól neki,

    ám a patak nem engedelmes,

    az fut, ha a fagy kergeti,

    s mikor fehér inát harapják

    a jég fogai, felkiált;

    visszarengik ringó haragját

    az aranyszemű vadlibák.

 

    A hegy alját levágta a

    köd fodros szélű kése: csak

    a csúcs beszédes vonala,

    a vár falai látszanak,

 

    a pára tartja tenyerén,

    a semmin űl a csúcs, a rom,

    egy felleg kusza szövetén,

    laza pára-boltozaton.

 

    Minden fehér, csakhogy törékeny,

    kemény fehér ez, nem puha.

    Karját lóbálja a fenyéren

    egy állig üveg körtefa.

    A fia is, egy csepp bokor,

    színjátszó, szűk üvegzekében,

    ott cseng, nevetgél, ott guggol,

    és térdét öleli a szélben.

https://multidezo.blogstar.hu/./pages/multidezo/contents/blog/88735/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?