2018.02.17.

Kanyarog ide, kanyarog oda,
fut és ácsorog, de nem tétova,
mert akármerre csipog, csörgedez,
mindig okos és következetes,
hiszen nem jobbra, ahogy balra se,
hanem szivének vonzalma fele
igyekszik, ahova jutnia kell:
Dunába, földbe… (Vagy az égbe fel!)…
Ezért olyan jókedvű, amikor
buvik maszatos kupacok alól,
vagy ha még a fehér dombok alatt
csipkéz ujjnyi barlangfúratokat,
vagy ha pici kék tócsákban megáll,
s gyűszűnkint issza a langy február…
Most megint indúl… Locspocs rajzait
mintázza és továbbcsörgedezik:
holnap már tán nem is lesz más nyoma,
csak egy életút térképvázlata.

2018.02.10.

Február hónapja

azért olyan kurta,

fogyatékján már a

kolbász meg a hurka.

Márpedig a télnek,

azt mindenki tudja,

nemcsak kívül, bévül

is kell a jó bunda.

Addig tart tehát, míg

akad a padláson,

minek jó étvággyal

a nyakára hágjon.

De ha már se gömböc,

se kolbász, se hurka,

február hónapja

magát összehúzza.

Mintsem hogy tengődjék

spenóton, salátán,

inkább egy-két nappal

hamarabb odébbáll.

Fölül az utolsó

ródlira, szánkóra,

nehogy még a hó is

kifogyjon alóla. 

2018.02.04.

Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
    Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
    s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
    Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
    aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
    oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
    s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
    életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
    lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
    nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
    segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
    hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
    magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
    Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
    hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
    ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
    mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
    és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
    zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
    kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
    kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
    hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
    Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
    kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
    a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
    csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
    okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
    még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
    olyan nagy dolog a halál.

2018.01.26.

Szülőföldem szép határa! 
Meglátlak e valahára? 
A hol állok, a hol megyek, 
Mindenkor csak feléd nézek. 

Ha madár jön, tőle kérdem, 
Virulsz-e még szülőföldem! 
Azt kérdezem a felhőktől, 
Azt a suttogó szellőktől. 

De azok nem vigasztalnak, 
Bús szivemmel árván hagynak; 
Árván élek bús szivemmel, 
Mint a fű, mely a sziklán kel. 

Kisded hajlék, hol születtem, 
Hej tőled be távol estem! 
Távol estem mint a levél, 
Melyet elkap a forgószél.

2018.01.20.

Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág -
zúzmarás a fán az ág.

Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.

Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák -
Isten hozott, hóvirág!

2018.01.13.

Az őszi alkony mély, parázna
vággyal simúl a hegy fölé,
beteg szélben liheg
a hamvadó Nap parazsára.

Sok vén, esőlocsolta háznak
falán rikolt a nyomor-plakát.
Autóbuszokon vézna emberek
döcögve fáznak.

Szemek futnak a hideg holdig.
Egy kisfiú a szívét fogja,
a toronyra néz, a levegőbe:
úgy fél, hogy összeomlik.

Senki se tudja, mit veszített,
de a sétatéren, a híd alatt,
az ágyban, a csókban, a zsebében
valamit mindenki kutat.

Valahol valami eltörött,
valahol valami nincsen rendjén.
…Künn a határban Kain zokog
a holt Ábel fölött.

2018.01.06.

Jövének távol, boldog Napkeletről 
Három királyok, híres mágusok, 
Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről, 
Kiről legenda és jóslat susog.

Ki született szegényen Betlehemben, 
Kit megöletne Heródes király 
S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve 
Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!

Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja 
A Kisdedet, ki a jövő királya 
S a csillagot, mely homlokán ragyog.

Ô édes, kedves. Bájolón gagyog 
S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden 
A Szűz Mária vállán megpihen… 

1924

2018.01.01.

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?

Tiszta ötös bizonyítványt*,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.

A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.

Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstbe disznósonkát,
zsebbe csokoládét.
Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.

Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.

2017.12.30.

Ezúttal sírva, szépen 
Forgok meg lelkemnek régi 
Gyermekes életében: 
Boldog új évet kívánok. 

Boldog új évet kívánok, 
Mindenki tovább bírja 
E rettenetet, 
E szamárságot, 
Mint szegény, mint bírom én, én, 
Gyönyörködve, 
Óh, én szegény 
Lelki kémény. 
Boldog új évet kívánok. 

Ontom a füstjét 
A szavaimnak, 
Pólyálva és idegesen, 
Be messze ringnak 
Az én régi terveim, 
Az én régi társaim is 
De messze vannak, 
Boldog új évet kívánok. 

Új év Istene, tarts meg 
Magamnak 
S tarts meg mindenkit 
A réginek, 
Ha lehet: 
Boldog új évet kívánok.

2017.12.23.

Óhajtozom el a Magasságba, 
Nagy a csúfság idelenn, 
De van Karácsony, Karácsony, 
Istenem, én Istenem 
S ember-vágy küldte Krisztusunkat.

Két gerlicét vagy galamb-fiókát, 
Két szívet adnék oda, 
Hogyha megint vissza-jönne 
A Léleknek mosolya 
S szeretettel járnánk jászolhoz.

Krisztus kivánata, Megtartóé, 
Lázong át a szívemen, 
Mert Karácsony lesz, Karácsony, 
Istenem, én Istenem, 
Valaha be szebbeket tudtál.

Óhajtozom el a Magasságba 
Gyermekségemben kötött 
Minden szűzséges jussommal, 
Mert az emberek között 
Nem így igértetett, hogy éljek.

Követelem a bódító álmot, 
Karácsonyt, Krisztus-javat, 
Amivel csak hitegettek, 
Amit csak hinni szabad, 
Csúfság helyett a Magasságot.

Lábainknak eligazitását 
Kérem én szerelmesen, 
Karácsony jöjjön, Karácsony 
És száz jézusi seben 
Nyiladozzék ékes bokréta.

Ezeket a cikkeket olvastad már?