Kányádi Sándor - A tenger

Nagy ember a tenger, nagyon nagy. Minden gondolat súlya, mélye, súlyosan mélyül hozzá mérve.

Emberként él, emberként érez, nincsen fogható erejéhez. Láttam, hajnalban a napot égre emelte: izzott az óriás kerék, szinte sisteregve hányta tüzét a hullámokra, s ő, a tenger-ember, higgadtan a horizontra paszította. Aztán, mint egy nagyapó, fecsegett, magyarázott, mikor ölébe hulltak a hálás, ujjongó sirálysikoltások. Van derűje, van humora. Hangja némelykor nagydob, máskor fuvola.

Nyugalma is emberi, szelíd nyugtalanság. Bőszült ember, hogyha felbosszantják. Ó, mennyire ember! Nem békül, csak a maga szabta renddel. A partja, amilyennek ő akarja. - Nem a hajókért van, a hajók születtek érte, s belevész, ki másképpen remélte.

http://multidezo.blogstar.hu/./pages/multidezo/contents/blog/40309/pics/15000710129061178_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?