Sinka István - Anyám balladát táncol

Egyszer volt szép az anyám tánca,  
    mikor kendõjét gyepre hányta,  
    a Korhány vizénél, Pusztapándon,  
    s bokázó lába pásztortûznél,  
    öles apám örömére  
    szállt, mint illat a virágon.  
    De gyönyörû lábán víg figurát  
    eredõ táncába õ se vitt,  
    csak mutatta ringó mozdúlattal  
    halálba járó õseit.  
    Mert ugyanaz sírt fel a flótán,  
    hogy meghaltak azok ima nélkül,  
    nagy szakállal, akasztófán.  
   
    S hajnaltájon, lengõ szélben,  
    hogy fény nyíllott két nyárszemében,  
    elébe raktak tíz szál gyertyát,  
    hat másikaat meg karikába. –  
    Közöttük anyám ott sugárzott,  
    s kis csizmája lángot vert át.  
    Az õsi ritmust pásztorok fütyölték...  
    Kettõ-kettõ felállott szélrûl,  
    jelezve, hogy a csúfolt õs  
    szép feje most halálba révül.  
    S a holtak szemét, ahogy lezárták:  
    ezt a sirató, örök búcsút  
    a nyárfák alatt már öten járták.  
   
    Akkor meg, mikor sírt nyitnak,  
    közéjük lendült hatodiknak  
    apám is, kinek lépteit  
    úgy mérte az öt táncoló,  
    mint ki utolsó fordulattal  
    az egész mûbe értelmet vitt...  
    Mikor a gyertyák porig égtek,  
    még anyám eljárta a végét:  
    egy szál virág körûl koszorút táncolt...  
    A juhászok meg már csak nézték,  
    hogy az égen hold ballag át  
    s csudálja nagy, fehér szemmel  
    anyám lábán a balladát.  

http://multidezo.blogstar.hu/./pages/multidezo/contents/blog/38631/pics/14958166534228902_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?