Juhász Gyula - Botond apánk Bizancban 


Botond apánk zömök, konok magyar volt,
Turáni vére még lobogva lángolt,
Országokon által vígan barangolt. 

Szerette a színes, hímes világot,
Bár napkelet volt ringató bölcsöje,
De lelke dús és bús Nyugatra pártolt. 

A németet rajongva vágta, ölte
S a Rajna nektárját buzgón kiitta.
Temérdek szolgát küldözött elöre. 

Nótásszavú volt s barna arcú szittya,
Kemény kaland volt néki ez az élet
És lángborát mély áhítattal itta. 

Megtette, amit egyszer eltökéllett,
Asszonyt ölelni és ellent levágni:
Így jó a világ és így szép az élet! 

Szeretett ö nagy messze földre járni,
A Dómok drága kincsét megcsodálta
(És nem röstelte az iszákba vágni.) 

De vérét sem kímélte vad csatákba.
Az unalom: csak ez volt öldösöje,
Az unalom a halál nyirkos ágya. 

Darumadár nem vár a kora öszre,
Botond apánk is fényes Délre tartott,
A harc turulja szállongott fölötte. 

Meglátogatta a pompás Bizancot,
Hol isten a császár, a népe szolga,
Vágyott kalandot, tornát, harci sarcot. 

De zárva volt az aranyszárnyú porta
S a kurjantását nem hallotta senki,
De bárdcsapását minden meghallotta! 

Bement bosszús Botond, nem félt bemenni,
Szemét az új, szüz csudákon feledte,
Bizanc a minden és a többi semmi! 

Itt selymesebb a színes szoknya selyme,
Aranyosabb a glória a képen,
Itt szebb a nőtest és a férfielme.

Hej, ez a Bizanc az elveszett éden,
Botond apánkat a hideg kirázta
Csodát csodáló gyermek gyönyörében. 

Mit vinne el a büszke, dús Bizancból?
Nem aranyat, az Nyugaton is sárga,
Nem boritalt, az Keleten is lángol. 

Egy sugarat egy asszony mosolyából.

http://multidezo.blogstar.hu/./pages/multidezo/contents/blog/30795/pics/14758511379048234_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?