Nagy László - Ki viszi át a szerelmet

Létem ha végleg lemerült
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezõvé a szikla-
csípõket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verõereket?
S dúl hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

1
http://multidezo.blogstar.hu/./pages/multidezo/contents/blog/29237/pics/14704363854204900_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Gábor László 2016-08-06 17:47:46
Ez egy különösen szép és szomorú verse Nagy Lászlónak. Az élet mint egy titokzatos és érinthetetlen, sokszor pedig érthetetlen de megértésre váró gyönyörű nő. A félelem ami abból fakad hogy mielőtt igazán megtapasztalhatnánk minden szépségét, izgalmát és szenvedélyességét elveszítünk a halál miatt amely minden elvesz tőlünk. Csak a remény marad és a törekvés hogy kapaszkodjunk és higgyünk egy boldogabb, békésebb és szebb holnapban. Különösen igaz ez mai felgyorsúlt és zavaros, deviáns és sokszor képmutató és hazug világunkban. Amiben persze egyedűl nem boldogulhat soha senki. Köszönjük a bejegyzést!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?