Apáti Miklós: A költözés

A költözés, akár a vers: kockázatos.

Légy alázatos, ha útra kélsz, ha
versbe fogsz, s ha még szerelembe is,
hasznod ne nézd, csak rakd a lábad.

Szét azért mindent ne verj. Élés-
kamra hűsére láss, és olyan oázisra is,
mely lehet, hogy nincs, de remélhető.
Romokat ne gyárts. Lépj, ne üss.

Ne ölj, ha elnémulnál a rémülettől,
mert logikus, hogy a “Mi lesz?”
kérdéséből a merő űr mereng reád.
Csak tűrt lehetsz, ha tűrsz. Ne dőlj

el és ne dőlj be káprázatoknak,
bár “fizetni kell majd mindenért”,
az élet mégse üzlet, angyalhad
ügyeli sorsod, míg szeretni tudsz.

Ha fogyna a jövő? Legutolsó
falatjaidat hosszan rágicsáld,
s lesz erőd lenni tovább: jutsz
majd új falathoz, másik jövőben.

Régi házad add át. Kívánj
minden jót annak, aki ott él
tovább, hol te kezdtél bele
a bukásba, a megdicsőülésbe.

Jobb, ha nem költözöl. Jobb
ha örökké ugyanott élsz, ha
ugyanazokat szereted, kiket
most is ugyanúgy szeretsz.

De válaszd önként utad, ha.

http://multidezo.blogstar.hu/./pages/multidezo/contents/blog/28660/pics/14686483536562649_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?