Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban 
a hegy, a völgy; 
hallgat az erdő, 
hallgat a föld.

Mikor legutóbb 
jártam itt, 
nyár nyitogatta 
pipacsait,

a nyár nyitogatta, 
temette az ősz; 
és volt, aki vesztett, 
és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak 
nyoma sehol, 
fekete csontváz 
a fa, a bokor,

s halotti csipke 
a díszük is, 
az a törékeny 
tündéri dísz,

mit rájuk aggat 
éjszaka 
fehér kezével 
a zuzmara.

Alszik a hóban 
a hegy, a völgy, 
hallgat az erdő, 
hallgat a föld.

Egyszerre mégis 
rezzen a táj: 
hármat fütyül 
egy kis madár.

Háromszor hármat 
lüktet a dala, 
vígan, szaporán, 
mint éles fuvola.

Az a fuvolás 
a Nyitnikék! 
Már kezdi is újra 
az énekét:

kék füttyre mindig 
`kvart` lefelé: 
nem sok, de örülni 
ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli, 
nyitni kék, 
szívnek és tavasznak 
nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni, 
de - nyitni kék! 
Fütyülöm én is 
énekét.

Nyitni kék, fütyüli, 
nyitni kék, 
a telet bírni 
illenék!

Bírni és bízni 
illenék! 
Fütyül és elszáll 
a Nyitnikék.

Nyitni kék! - 
fütyülök utána 
s nézek az eltűnő 
madárra.

Nyitni kék, fütyülöm, 
nyitni kék, 
hinni és bízni 
kellenék,

mint az a fázó 
kis madár, 
aki sírja, de bírja, 
ami fáj,

akinek tele rosszabb, 
mint az enyém, 
és aki mégis 
csupa remény.

Nyitni kék, indulok, 
nyitni kék, 
fog az én szívem is 
nyitni még.

Nyitni kék! Ébred 
a hegy, a völgy, 
tudom, mire gondol 
a néma föld.

Ő volt a szája, 
a Nyitnikék, 
elmondta a holnap 
üzenetét:

a hitet, a vágyat 
fütyülte szét, 
kinyitotta a föld 
örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék, 
nyitni kék - 
Nyisd ki, te, versem, 
az emberekét!

http://multidezo.blogstar.hu/./pages/multidezo/contents/blog/26749/pics/14613320449276064_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?